2015. augusztus 29., szombat

50. Rész: ...

Leila szemszöge:

Sírni valaki miatt, aki nem érdemli meg. Sírni azért, mert fájdalmat okoztak...Nagyon sokféleképpen lehet sírni. Én egy adott személy, hülyesége miatt. Nem azért rohantam el a megbeszélésről, mert nem akartam a filmet, vagy mert nem tetszett az "ajánlatuk". Ross miatt. Nem akartam, hogy ez legyen. Beszálltam a kocsimba, és hazajöttem. Az első dolgom az volt, hogy bezártam magam mögött az ajtót, és leültem az asztalhoz. Egy darabig gondolkodtam, majd elővettem egy papírt és egy tollat. Minden gondolatomat leírtam...Összegyűrtem, és elhajíntottam. Elővettem még egy lapot, de ezúttal egy levelet kezdtem el írni....Azt a levelet, ami megváltoztat mindent.Összehajtogattam, ráírtam hogy "Rossnak" majd kisétáltam az ajtón.


Riker szemszöge:

-Muszáj volt odaadnia neki?!Most lelkileg darabokban van!-kiabáltam az étteremben.
-Tudnia kellett!Mi jobb ha sajtó szétcincálja?!-kezdett rá a rendező is....Oké...végül is.
-Most utána megyek!-mondtam, majd felálltam és kirohantam az étteremből.Az első utam Leila házához vezetett.Kopogtam...semmi, majd csöngettem, ismét semmi reagálás. A kocsi nem volt a ház előtt, ebből tudtam, hogy máshol lesz.Hol lehet?! A másik hely, ahová mehetett, és van kulcsa is, az Littleon. Hosszú az út oda, de elmegyek ha kell. Az öcsémet pedig kinyírom!

Ross szemszöge:

Leila nagyon fog haragudni rám. Megcsókolt Courtney. Szerintem már tudja, nagyon remélem hogy nem.Mind1. Itt vagyok az ajtó előtt, kinyitottam az ajtót és bementem. Csend van. Biztos a megbeszélésen van még. Hawaii, mint mindig boldogan jött oda hozzám. Megölelgettem, majd szétnéztem a lakásban. A háló ajtajában, egy összegyűrt papír volt...Felvettem...

"Megalázott megint"
"Elkell mennem"
"El fogom felejteni"
"Nehéz lesz, de visszavonulok..."

Ezek szerint tudja....Egymás után mondtam ki a szavakat amiket Leila leírt a papírra:
-"Megalázott megint"- tudja hogy mi történt...
-"Elkell mennem"- megbántottam.
-"Elfogom felejteni"-elakar felejteni, de nem tudja hogy menni fog e neki.
-"Nehéz lesz, de visszavonulok..."-felakarja adni, azt az álmot, amiért nagyon sokat kűzdött.
Ezt én tettem.Én. Miattam van.Leültem az asztalhoz, gondolkodni...Majd feltűnt hogy ott is ott van egy papír, "Rossnak"- felírattal.Elkezdtem olvasni a szöveget, ami így szólt:


"Fura, hogy egy levélben kell elbúcsúznom, örökre.Nem tudtam hogy ilyen nehéz lesz megírni, nem tudom mit mondhatnék.Max. annyit, hogy elmegyek.Ne várj!Nem fogok visszajönni!Elmegyek.Visszafogok vonulni.Amíg nem voltam híres, addig volt magánéletem, már az sincs.Újra olyan életem lehet, mint régen. Akár otthon, a régi barátaimmal, akár itt új barátokkal.Tudod, a kapcsolatunk során rájöttem,hogy túl fiatalok vagyunk.És hülyeség volt ez az egész.Nehéz lesz elfelejteni téged, mert ha maradnék, akkor is muszáj lesz veled találkoznom.A bátyád a legjobb barátom, a nővéred pedig a legjobb barátnőm. Őket nem akartam elveszíteni, ahogy téged se...
Nem szeretnék több mondantot írni, csak elmenni.Szóval elmegyek, a gyűrű a hűtő tetején van..."-olvastam ezeket a mondatokat, és nem tudtam szóhoz jutni.A gyűrűt levettem a hűtő tetejéről, majd ránéztem az enyémre.Nem lehet így vége.Adnia kell még egy esélyt.Még egy utolsót!Gondolkodtam, hogy kéne rendbehozni, majd feltűnt a hűtőn lévő napirend.Lesz egy koncertje.El megyek!
Felnéztem twitterre hátha posztolt.És igen:
"Ma este találkozunk!"-elfog menni.És itt fogja elmondani hogy visszavonul.Tudom.
Tárcsáztam Rikert:
-Mit tettél?!-kiabált bele a telefonba.
-Figyelj, tudom hol van!-mondtam.
-Én is, Littlelonban.
-Nem!Ma lesz egy koncertje!Azt nem hagyná ki!-mondtam.
-Majd meglátjuk!-ezzel letette.
Oké...akkor Felhívom Endront.
-Szia!Tudsz vmit Leiláról?-faggattam.
-Szia!Csak annyit hogy felakarja bontani a szerződést, már aláírtuk a papírokat, ma lesz az utolsó koncertje.-tájékoztatott.
-És nem tudod hogy hol lehet?-tértem rá a lényegre.
-Vmi olyasmit mondott hogy elmegy arra a helyre ahol először csalódott benned...-mondta.Több se kellett.Letettem, majd megindultam az Austin&Ally forgatási helyszínére. Ott állt Leila autója.Benne pedig Leila ült.Kiszálltam a kocsimból, majd beszálltam Leila mellé.
-Honnan tudtad hogy itt leszek?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Itt csalódtál bennem először.-mondtam.Ő csak hallgatott.
-Ne add fel az éneklést!-mondtam.
-Nem tudsz te semmit!-kiabált, majd sírva kiszállt és futott.Én pedig utána.
-Hagyj békén!-ezzel leintett egy taxit.És elment valahova.Én pedig haza.


Leila szemszöge:
Az utolsó koncertem.A tv-ben.Az egész országban sugározni fogják az adást,és ott bevallom, hogy visszavonulok, és hogy vége Rossal.Most itt vagyok a színpad mögött.
-Most pedig fogadják nagy tapssal, Leila Maslowt!-ezt követően a színpadra léptem.Megszólalt a zene.
-Üdvözlök Mindenkit!Ez a lány itt, aki énekelni fog felakarja adni az álmát!-sétált fel Ross hozzám a színpadra.
-Vissza akar vonulni!-folytatta.
-Ez az utolsó koncertem.Tudom, hogy erre nem számítottatok.De sajnálom...-a zene megszólalt, nem volt ismerős...
-Teardrops in your hazel eyes...-kezdett el Ross énekelni.
-I can't belive I made you cry.-folytatta,míg végül el nem jutott a refrényhez:
-So wait up,wait up give me one more chance,to make up make it up.I just need one last dance with you-közelebb sétált majd megcsókolt.Elindult még egy szám , Rossnak pedig szóltak,hogy menjen le.Elénekeltem,megtapsoltak.Majd elkezdtem a mondandómat:
-A zene az életem, de úgy érzem hogy ez mára már nem való nekem.Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de visszavonulok.A magánéletem romokban, a sajtó szétcinált...Sajnálom...-mondtam, majd könnyes szemekkel lejötttem a színpadról.Ryland elkapott a folyosón.
-Figyelj!Ross bement az öltöződbe,ott vár.Tudom hogy nem akarsz vele beszélni, de hallgasd meg!-mondta Ryland.
-Nem akarom,Ryland ez már nem csak erről szól!-sírtam.Megölelt majd folytatta:
-Adj még egy esélyt neki!Csak egyet!Vagy legalább annyit hogy elmondja, amit szeretne!-győzködött.
-Rendben, várj itt!-mondtam, majd elindultam az öltöző felé.Beléptem Ross pedig ült a fotelben.
-Sajnálom...-motyogott.
-Tudod...ez az egész már nem is rólunk szól....
-Hanem?-nézett rám értetlenül.
-Egymás mellett éltünk úgy hogy nem volt időnk egymásra, mindketten foglalkoztunk a saját karrierjünkkel,de közben megfeletkeztünk egymásról.Mindkettőnknek a karrierje volt fontosabb...-mondtam.
-Jelentett neked valamit a csók?-kérdezte, majd mellém lépett.
-Nem tudom...-elsétáltam mellette és hátatfordítotram neki.
-Nem lehet így vége....Nem lehet vége!-mondta...majd kopogtak az ajtón.Ryland lépett be:
-Ross hív a producer, beszélnetek kell, plusz mindjárt te jössz.-mondta, ezzel Ross kiment.
-Mi a helyzet?-jött oda.
-Semmi, azt hiszem vége...-motyogtam.
-Nem lehet vége!-mondta.
-Ryland!Tudod hogy szeretlek, mert a sógorom vagy/voltál, de szerintem eltudom én dönteni hogy mit érzek!
-Eljött az idő...-suttogta...
-Minek az ideje? -néztem rá értetlenül.
-Hogy megnézd ezt!-ezzel átnyújtott egy papírt.-Ross régi szobájában találtam.
Elkezdtem olvasni....
"On my Own


It almost feels like it was just a dream
All these memories of you and me
Blown away in the summer breeze
It almost feels like we never were
All the time we spent was just a blur
Now it’s just me and a melody
So, what am I supposed to do?
‘Cause all these plans we made in the sand are through
Without you I’m on my own
Am I gonna be alone?
And if it’s only me, myself and I will I be fine?
So far from home and I just don’t know
Am I gonna make it? Brave enough to take this road
Out on my own
And maybe I’m falling on my face
Maybe I’m standing in my place
And maybe we’re a million miles apart
Or, maybe we’re standing heart to heart
But no matter what I’m walking right off this stage
And never looking back, looking back to yesterday
No way, no way
I’m on my own, yeah
As long as I got me, myself and I, I’m doing fine
So far from home
But now I know that I am gonna make it
Brave enough to take this road
Out on my own
It almost feels like it was just a dream
All these memories of you and me


-Ezt Ő írta?-kérdeztem.
-Igen, ma átjött hozzánk, 1 órát ült a szobájában, majd elment.Én pedig ezt találtam.-mesélte.Több se kellett oda rohantam Rosshoz.De pont ment fel a színpadra. Így kértem egy mikit , és Én is felmentem.Tudtam, hogy ezt fogja énekelni.Együtt elénekeltük, majd lesétáltunk a színpadról.
-Ez mi volt?-kérdezte mosolyogva.
-Tudod....Nagyon szerencsés vagy, hogy van egy öcséd.Megmutatta, hogy mit írtál a délután. -mosolyogtam.
-Jók vagyunk?-kérdezte.
-Ha nem lennénk azok, akkor szerinted felmentem volna énekelni hozzád?-néztem értetlenül rá.Ezt követően megcsókolt. Majd elővette a zsebéből a gyűrűmet, és felhúzta az ujjamra.
-Ugye nem adod fel az éneklést?-kérdezte Ross aggódva.
-Ezen még el kell gondolkodnom!-motyogtam.
-Szerintem nem kéne feladnod, Endronnal beszéltem délután ,miután megírtam a dalt.A világturnédat tervezi, ha mégse adnád fel.
-Világtúrné?
-Igen!Az R5al. Minden állomáson együtt lépnénk fel.-mosolygott Ross.
-Tehát...Ha igent mondok, akkor együtt fogunk túrnézni?-kérdeztem rá
-Igen.
-Elővettem a telefonomat,és tárcsáztam Endront:
-Szia Leila!-köszönt Endron
-Szia!Mégse vonulok vissza!-üvöltöttem a telefonba.

Rá 2 hétre elindult a világtúrnénk, soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor Rossal először találkoztam, és neki meg persze a srácoknak köszönhetően, elkezdődött a karrierem.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése