55. Rész: Mindennek vége (BEFEJEZÉS)

Leila szemszöge

Tegnap Harrynél aludtam. Ma hajnalban keltem, és rögtön előkaptam a telefonomat. Rosstól volt 27 nem fogadott hívásom. Igen tegnap kicsit kiborultam, és jól esett Harry gesztusa, de be kell vallanom, nem örülök neki hogy Ross kétségek között várja a hívásomat. 5 óra 34 percet mutat a telefonom. Amennyire ismerem Rosst, nem aludt az este. Felhívom...Akármilyen korán van, ő fent van. Tudom.
-Szia!Miért csak most hívsz?-vette fel aggódva a telefont.
-Nem tudtam, hogy hívjalak fel.-magyarázkodtam.
-Egyáltalán hol vagy?És ki az a Harry?!-faggatott.
-Londonban, és Harrynél. Gyerekkori barátom, és eléggé mélyen érintette, hogy rossz kedvem van.-meséltem. Hallottam ahogy Ross nagyot sóhajt.
-Összejöttetek?!-kérdezte döhösen akaratlanul is muszáj volt beleordítanom a telefonba, hogy nem:
-NEM!És tudod mit?! Ezt pont nekem kéne kérdezni. Minden nap Courtneyvel lógsz, és nekem ezt el kell viselnem!-fakadt ki belőlem minden érzelem, másodpercek múlva megjelent Harry aki kivette a telefont a kezemből.És kinyomta a telefont.
-Felébresztettelek?-kérdeztem.Ő csak bólintott, majd megszólalt:
-Ross nem érdemel meg! Nem tudja mit veszít!-ezzel megölelt, én pedig elkezdtem sírni. Ross folyamatosan hívogatott, de nem tudtam felvenni. Mikor már hatodjára keresett felvettem:
-Azt akarom, hogy felejts el!- a vonal túlsó végéből, nagy csönd majd szipogás hallatszott.
-Legalább jönnél haza...Várunk rád....-mondta. Én pedig lefagyva gondolkodtam rajta hogy ki lehet ott még Rosson kívül..
-Ki van még ott?-kérdeztem.
-Shor...Még nem ismered, de megkéne...Egy csodálatos kisfiú...Gyere haza kérlek, és mindent elmesélek.
-Jó..-mondtam.Harry eljött velem LA-be. Kellett a lelkitámasz.Annak ellenére, hogy nagyon távol élünk egymástól, a barátom maradt. És mindig mellettem állt. Támogatott mindenben, és ezért örökre hálás leszek. Féltem amikor a házunk kapujában álltam, de amikor beléptem a házunkba, Ross egy kisfiút tartott a kezében.Elmosolyodtam.
-Ő lenne Shor?-mentem oda hozzá.
-Igen...Örökbefogadtam, hogy legyen egy kis trónörökösünk. -mondta büszkén.Nekem pedig gyűltek szemeimben a könnyek.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi... Csak örülök, hogy meg van végre mindenem! Van egy férjem, mostmár egy fiam, és csodás barátai...-mosolyogtam.
-Harry, lennél Shor keresztapja?-kérdeztem.Ő bólintott.
Ross elmesélt mindent, azt hogy nagyon várta a tegnapesti érkezésemet, hogy megmutathassa Short. De amikor Harry beszélt vele telefonon, összetört. Nem tudta hogy mi lesz. Örülök hogy rendeződhettek a dolgok...
De itt a búcsú ideje. Eddig szemmel követhettétek életem legnagyobb történéseit. De ennek vége. A történetem itt ér véget....

Köszönöm, mindenkinek aki végigkisérte Leila életét. Úgy gondoltam, hogy be kell fejeznem a blogot.55 rész után úgy érzem, hogy nagyon jó visszaemlékezni erre a blogolással teli időszakra. Nagyon köszönöm, a sok támogatást, a kommenteket, a követéseket. És hogy mindig itt voltatok nekem! <3 Köszönöm a díjakat, amiket küldtetek nekem! Köszönöm, hogy biztattatok! KÖSZÖNÖM!!! <3
UI: További 2 bloggal büszkélkedek, amit nem fogok mostanában befejezni!Érdemes olvasni őket! :)