Amikor leszállt a repülő hiányt éreztem. Hiányzik valaki akit mindennél jobban szeretek, Leila. Amikor ránéztem a telefonomra láttam a nem fogadott hívásokat... Elég sok volt.Gyorsan felhívtam Rydelt.
Leila szemszöge
Amint megérkeztünk az orvoshoz, Rydel telefona elkezdett csörögni. Ő arrébb sétált és velvette. Idegesség jellemezte az arcát.
Rydel szemszöge
-Szia!Tudod mekkora egy barom vagy?!-Ordítottam le az öcsém fejét!Hogy lehetett ilyen szemét?
-Mi van?-kérdezte Ross értetlenül (!)
-Itt hagytad Leilát....pont most!-szidtam le
-Hogy érted hogy pont most?-kérdezte Ross...
-Semmi...Szia!-köszöntem el és bekisértem Leilát az orvoshoz
10 perc múlva....
-Na jól van?-faggattam az orvost,aki intett hogy nyugodjak már le.
-Mrs.Lynch. Még el kell végeznünk néhány vizsgálatot, valószínű hogy műteni kell magát!-mondta a doktor nyugodt hanggal.
-Miért?Mi a baja?!-bombáztam újra a kérdéseimmel az orvost.
-Nos, semmi komoly, kifáradna Ms.Szőkeség?-ez fájt.De hallgattam az orvosra és kimentem a vizsgálóból, felhívtam Rosst.
-Gyere haza!-parancsoltam rá az öcsémre
-Miért?-kérdezte Ross
-Mert Leilát lehet hogy műteni kell, tudod elég sokat volt rosszul mostanában.-mondtam
-De...de ott a forgatás!-mondta Ross. És amikor mentegetőzni akart ezzel akkor ki jött belőlem minden gondolat,és nem érdekelt hogy a váróban mindenki hallotta:
-Te kérted meg a kezét! Te vetted el feleségül! És Te hagytad itt, egy levelet írtál neki!Majd leléptél, őt meg meg kell műteni! Így is a padlón van miattad, és még egy műtét is vár rá!Hogy legyen így erős? Hogy vészelje át?!Ross ha most nem jössz haza, és nem leszel a feleséged mellett, akkor....-a szavak csak úgy hagyták el a számat, és mindenki csöndben hallgatta a váróteremben ahogy veszekszek Rossal.
-Megyek!-csak ennyit mondott majd letette. Nem sokkal később Leila jött ki az orvosiból.
Leila szemszöge
Arcomon mosoly, de belül gyenge vagyok. Mégis mosolyognom kell hogy tudja hogy rendben vagyok.
-Hogy vagy?Műteni kell?-kérdezte aggódva Rydel és én nem kerteltem.
-Nem... vagyis az orvos szerint nem kell csak otthon kell maradnom és elég sokat pihennem, na meg gyógyszert szednem.-mondtam. Rydellel kisétáltunk az épületből majd hazafelé vettük az irányt. Már hajnali 3 volt amikor ajtó nyitódást és csukódást hallottam. Nagyon féltem. Azt hittem betörő ezért kerestem valamit amivel le lehetne ütni. Egy esernyő ragadt meg a kezemben. Lépteket hallottam amik egyre erősebbek lettek. Sötét volt, nem láttam senkit és semmit de hallottam ahogy a szobám ajtaja kinyílik. Hatalmas lendülettel csaptam meg az esernyővel a "betolakodót"
-Leila, mit csinálsz?-ordított fel Ross, majd felkapcsolta a lámpát.
-Te vagy az?-ugrottam a karjaiba-Azt hittem betörő!-megkönnyebbültem.
-És szerinted egy betörőnek van kulcsa a lakásodhoz?-nevetett Ross majd megcsókolt.
-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem. Nem értettem hogy kerül ide.
-Tudod amint leszállt a repülő Rydel hívott hogy műteni kell téged, szóval rögtön repcsire szálltam és jöttem haza!-mondta Ross.Milyen lovagias.
-Csak értem jöttél haza?-kérdeztem, és hozzábújtam.
-Igen-csókolt meg.Végre minden olyan mint régen.
-Nem kell műteni...úgy volt hogy kell de nem. Kaptam gyógyszereket, és pihennem kell.-mondtam
-Ez nagyon jó hír!-mondta Ross
-Igen...de te csak a műtét miatt jöttél haza...-mondtam szomorúan.
-Nem...Miattad jöttem haza. Rájöttem hogy veled kell lennem. Nem akarok híres lenni, nem kell se Oscar se Grammy én feladom ezeket érted!Mert szeretlek !-ettől a mondattól elolvadtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése