Leila szemszöge
Este 2 óra...nemrég értem haza.Még mindig a Riker témán kattog az agyam.Nem vagyok álmos...Nem is tudnék ilyen bűntudattal aludni.Riker megcsókolt és én nem is ellenkeztem. Ross írtó dühös lesz...Lépteket hallok.Bizonyára felkelt.Nem is tudom hogy mondjam el neki ezt az egészet...
-Még mindig fent vagy?-kérdezte Ross és leült mellém a kanapéra.Rajtam volt a cipőm, ami fel is tűnt neki.
-Hol voltál?-kérdezte.Kicsit zavarba jöttem, a szívem egyre gyorsabban vert.Nem tudtam mit mondani, nem tudtam belenézni a szemébe és elmondani az igazat.Az igazat arról hogy csókolóztam a bátyjával.
-Nem ér rá holnap?-kérdeztem, reménykedve hogy majd kitalálok valamit addigra.
-Nem!Hol voltál?Kivel találkoztál?-emelte fel a hangját Ross amitől kicsit megijedtem,még soha nem láttam ilyennek.
-Rikerrel...a tengerparton-motyogtam, Ross tekintetét elkerülve pedig a földet bámultam.
-Igen?És mit csináltatok?-kérdezte Ross....
-Riker megcsókolt...-mondtam. Nagyon nagy bűntudatom van...
-Tudtam hogy ez lesz!Tudtam!Hogy lehetek ilyen hülye hogy nem vettem észre hogy megcsalsz?Napokat töltötök együtt, és este még ki is szöksz hogy vele találkozz!-zúdította rám Ross a gondolatait.A szemeim könnyekkel voltak tele.De belőlem is előtört minden indulat:
-Nem csaltalak meg!Ne-em ak-ar-tam e-ezt!-magyarázkodtam sírva. Ross felállt és az ablakfelé fordult.
-Azt hittem hogy szeretsz!-mondta, majd egy nagyot sóhajtott.
-Én szeretlek!-léptem oda mellé.
-Azért csókolóztok a bátyámmal!-mondta Ross szemrehányóan.
-Bocsáss meg!-könyörögtem.
-Ugyan miért?Úgyis megint ez lesz!-Ross elkezdett magasabb hangon beszélni.
-Nem hiszem el hogy ennyire nem bízol bennem!Amikor Laurával csókolóztál 2x is én megbocsájtottam, amikor megaláztál az egész világ előtt akkor én megbocsájtottam mert szeretlek. Amikor Rikerrel elmentünk Littleonba és eljöttél bocsánatot kérni nem küldtelek el!Rögtön megbocsájtottam!De úgy látszik hogy én nem hibázhatok!Tudod...azt hittem hogy te szeretsz annyira hogy megbocsájts!Jah csak hogy tudd Rikernek van csaja, szóval neki se jelentett ez a csók semmit!De nem mindegy ez már?Hiszen te nem bocsájtasz meg!-Törtek ki belőlem a gondolatok.Megindultam az ajtó felé, és ki is mentem rajta. Le a kocsihoz, majd át Rikerékhez.Stormie aggódva nézett rám amikor ajtót nyitott:
-Leila, drágám hogyhogy ilyenkor?-kérdezte Stormie.
-Rossal összevesztünk!De most nem is ez a lényeg. Szeretnék eltűnni egy időre. Ha keresne Ross mondjátok neki hogy nem tudjátok hol vagyok!Csak elbúcsúzni jöttem! Meglátogatom a barátaimat Magyarországon, és még elmegyek egy-két helyre, hogy kiszellőztessem a fejem.-magyaráztam Stormienak az elképzeléseimet.
-Vigyázz magadra!Ha bármi van hívj!-mondta Stormie.Én visszaültem a kocsiba és elindultam a repülőtérre. A következő repcsi néhány óra múlva indul Magyarországra. Addig megveszem a jegyet.
2 óra múlva
Már a repülőn vagyok. Rossz elhagyni ezt a helyet, de most ezt kellett tennem. A turné előtt még ki kell pihennem ezt a fájdalmat. A repülő út elég unalmas volt. Amint leszállt a gép gyorsan hazamentem. Még mindig magamnál őrizgetem a lakáskulcsomat. Olyan mint régen. A szobám is ugyanolyan. A poszterek a falon, a régi könyvek az asztalomon. Minden olyan mint régen. Elővettem a telefonomat és felhívtam a régi legjobb barátnőmet Letíciát, aki nekem csak Lelo.
-Szia!-köszönt Lelo
-Szia!Figyi itthon vagyok Mo-n nem akarsz átjönni?Itt vagyok a régi házban!-mondtam
-De!Megyek is!-mondta ezzel pedig le tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése