Ross szemszöge
Nem tudom mi történt, vagy hogy hogy történt de balesetet szenvedtünk. Én pár karcolással megúsztam de amikor jobbra néztem láttam Leilát. Tiszta vér volt minden.Nem tudtam segítséget kérni.Amikor kiszedtek a kocsiból, engem mentővel,Leilát pedig mentőhelikopterrel szállították kórházba.Engem kivizsgáltak,és azt mondták hogy megúsztam.Kiengedtek. Én rögtön a recepcióra szaladtam.
-Leila Maslow!-mondtam
-237-es kórterem, sürgősségi osztály. Nem lehet bemenni, várja meg míg jön az orvos-mondta a nő.Rögtön megkerestem a termet.Sehol egy orvos.Egyszer csak megszólalt a telefonom.
-Szia megérkeztetek?-kérdezte Riker.
-Nem.Belénk hajtott egy autó én megúsztam de Leila a sürgősségin van!-mondtam
-Melyik kórházban vagytok?-kérdezte Riker.Elmondtam neki és azt mondta hogy azonnal indul.Nem hiszem el, visszakaptam Leilát és most megint elveszíthetem. Leila kórterméből egy barna hajú, 30-as éveiben járó nő lépett ki. Rögtön felpattantam és odaléptem hozzá:
-Hogy van?-kérdeztem
-Maga családtag?Vagy talán a férje?-kérdezte a nő
-Hát jegyesek vagyunk.-mondtam.Oké végülis még azok vagyunk nem?
-Súlyos az állapota. -nézte a doktornő a kezében tartott papírokat.
-Az mit jelent?-kérdeztem, és féltem a választól.
-A fejét olyan erő érte a csapódástól, hogy kómában van. Valamint több csontja is eltört. A kómára visszatérve, lehet hogy "ha" felébred nem fog emlékezni elég sok Mindenre. Lehet hogy magára se!-mondta a nő.Az arcom lefagyott.A sírás kerülgetett. Mi lesz??Fel fog épülni??-sok gondolat cikázott a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése