Leila szemszöge
Nagy nehezen, de kibírtuk. Eltelt 7 hónap és véget értek a turnék. Végre újra együtt. Most már az esküvőt is megtarthatnánk, de nem. Nekem ez korai. 1 éve ismerem Rosst. De ez akkor is sok. Szeretem, imádom és szeretek időt tölteni vele, de ez nekem nagyon gyors. Remélem megérti. Most a konyhában üldögélek és várom hogy Ross végre lejöjjön az emeletről. Egyszer csak lépteket hallok. Igen, ez Ross. Megismerem a lépéseinek hangját.
-Ross beszélhetnénk?-támadtam le szegényt
-Igen. Miről?-kérdezte kíváncsian Ross
-Az esküvőről...-mondtam
-Szuper!Mikor tarthatjuk meg?-kérdezte boldogan Ross. Sajnos a mosolya hamar elszállt amikor közöltem vele hogy nekem ez gyors:
-Ross.Kérlek hallgass meg! Nem akarlak megbántani, azzal amit most mondani fogok. De nekem ez túl gyors. Még van időnk erre az egészre. Nagyon szeretlek de szerintem 20 évesen nem a házassággal kéne foglalkoznod!Foglalkozz azzal ami most igazán fontos!Az a zene! Tudom, hogy te is érzed hogy ez gyors. Ráér még ez az esküvő dolog néhány év múlva is, amikor már nem leszünk ennyire fiatalok!-mondtam a gyönyörű barna szemeibe nézve
-Lehet hogy igazad van....De akkor miért mondtál igent?-vágta hozzám a tényt hogy akkor tényleg nemet kellett volna mondanom.Miért mondtam volna nemet? Mondjak nemet neki az egész világ előtt?
-Mert szeretlek!És ha nemet mondok neked az egész tv előtt megutálnak engem. Mindenki megutálna,mindenki azt hinné hogy nem szeretlek!-mondtam.Ross nem mondott semmit. Meg is értem túl nagy falat volt neki ez az egész, megtudta hogy nem akarok esküvőt. De megérthetne. Fiatal vagyok. Ő is az. Hova siessünk? Fiatalok vagyunk, és van időnk.
-Ugye még szeretsz?-kérdezte Ross és megtörte a hatalmas csöndet
-Persze!Te vagy a nagy Ő-mondtam és megöleltem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése