Sziasztoook!Bocsi hogy ez rész ilyen rövidre sikeredett, de a következő rész hosszabb lesz!Még valami:) Nem sokára jön a 25. rész ami extra hosszú eseménydús rész lesz :)
Leila szemszöge
Már egy ideje kiengedtek a kórházból. Ross forgat, én pedig unatkozok egyedül. Szóval inkább átnéztem a dalaimat. Voltak olyan dalaim amiket fél éve írta,. Voltak olyanok amiket akkor írtam amikor Rikerrel voltam, és volt egy olyan amit akkor írtam amikor Londonban voltunk Rossal. A Londonos dal elég jól hangzott. Úgy voltam vele hogy bemegyek és megmutatom Marknak hogy mit alkottam, csak örülni fog hogy végre előálltam egy saját számmal az albumra. Tökre élveztem a dolgozást a csapattal. Ma fel is vettük a számot, ami nem is lett olyan rémes mint amit hittem. Éppen énekeltem a refrént ami ez volt: "Végre itt vagyunk, csak te és én a világ közepén" ekkor láttam az ajtón belépni Rosst. Nem tudtam miért jött be amikor tudtommal forgat. Gyorsan elénekeltem a dalt és kirohantam Rosshoz. Szorosan megöleltem.
-Hát te?-kérdeztem boldogan
-Tudod, az egy dolog hogy más lemezkiadónál vagyunk de az nem azt jelenti hogy nem ismerem a főnöködet!Felhívtam hogy itt vagy-e, és azt mondta hogy igen szóval bejöttem, meghallgatni.-ecsetelte Ross a sztorit.
-Ross, meg kell hallgatnod az új számot! Leila írta...-mesélte Rossnak Mark, aminek nem örültem. Tudtam hogy egyszer meg kell hallgatnia a számot, de nem akartam hogy hallja. Hogy miért? Mert félek a véleményétől.
-Na muti!-nevetett Ross, a srácok lejátszották a számot Rossnak akinek nagyon tetszett.
-Nem is tudtam hogy ilyen tehetséges vagy!-dicsért meg Ross. Miután Ross meggyőződött róla hogy kicsit lábalatt van lement az előtérbe telefonálgatni stb.
Még felvettünk 2 számot, majd a hangom kicsit berekedt szóval Mark hazaküldött "pihenni". Igazából nem hallgattam rá és Rosszal elmentünk fagyizni aztán pedig a parton sétáltunk kicsit. Jó kis délutáni program volt. Nagyon tetszett. Aztán hazamentünk még kicsit zenéltünk, és így telt a mai nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése